Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy a globális károsanyag-kibocsátást pár új alkatrész beépítésével olyan szinten csökkenthetjük le, hogy az már sci-finek tűnik? Troy Aaron Harvey amerikai startupper mérnök többek közt erről is beszélt a PropTech Hungaryn elhangzott előadásában.
„Észak-Amerikában a kereskedelmi épületek felső három százaléka automatizált, a maradék 97 százaléka alapvető irányítási eszközökkel van tele. És ez csak rosszabb lesz, ha átnyergelünk az ipari épületekre” – kezdte épületautomatizálásról szóló előadását az amerikai Utahból érkezett startupper, Troy Aaron Harvey. A neves magánegyetem Brigham Young Universityn végzett mérnök 30 év építéstechnikai karrier után döntött úgy néhány társával, hogy segít az iparágnak a legújabb automatizálási- és szimulációs technológiák implementálásában, elsősorban energetikai fókusszal – ezzel a céllal jött létre a PassiveLogic 2016-ban, azaz idén jubilál a cég. „A tech-iparból és az automatizálás világából jött össze pár ember, hogy megoldja a problémát, amit a hagyományos épületek automatizálása jelent” –fogalmazott Troy az előadásában, ami ennek megfelelően erősen mérnöki volt, tele számmal, adattal, részletes ábrákkal, és olyan eljárási metrikákkal, amik a szokványostól teljesen eltérő módon közelítenek az épületgépészethez.
„Az épületek az összenergia-felhasználás 45 százalékát teszik ki a US Department of Energy számai szerint” – magyarázta Troy. „Ha azt mondjuk, hogy ebből 40 százalék megspórolható csak azzal, hogy jobb irányítási eljárásokat használunk, akkor az már nem olyan, mint mikor lecseréljük a belső égésű motort elektromosra, hanem mintha egy csapásra eltüntetnék a bolygóról a közlekedés teljes károsanyag-kibocsátását.” Hogy ez miért van így? Troy szerint az épületek automatizációs megoldásai sok esetben a múltban rekedtek. Mikor a legújabb elérhető technológiákat emlegetjük is 20-25 éves eljárásokra gondolunk. Közben egyre nagyobb a nyomás az iparágon a fenntarthatóság miatt – példaként Troy az új EU-s szabályozást hozta fel, ami alapvetésként kezeli az új ipari épületek automatizálását, és 2029-ben még ki is terjeszti azt a kisebb épülettípusokra. A döntéshozók tehát már elkötelezték magukat, most az iparágon a sor.
Persze az iparági szereplők is elköteleződtek – az AI mellett. Ez pedig kapcsolódik az energetikai megoldásokhoz, ugyanis lehetővé teszi, hogy mindennél mélyebben, akár fizikai szinten is szimulálni lehessen az épületek működését. Az ugye mindenkinek egyértelmű, hogy miért nem lehet csak úgy csettintésre modern épületekre cserélni az összes már álló építményt. Nos, ez nem jelenti azt, hogy átvilágítani, szimulálni, és ez alapján növelni a hatékonyságukat sem lehetséges. Ellenkezőleg. Troy szerint az épületek felszenzorozásával adatok nyerhetők ki, ezek pedig digitális ikermodellekbe illeszthetők. Az egész rendszert pedig egy nyelvi modell vezérelheti, lefordítva az ügyfél mindennapi nyelvhasználatát a mérnöki szaknyelv informatikai változatára.
„Az AI-ban három koncepció van, abdukció, dedukció és indukció. Az abdukció kérdése, hogy az általam látható világból magamhoz vehetek-e egy modellt, alkothatok-e hipotézist. A hipotézisből következtethetek arra, mi fog történni, tehát lesz dedukció? Az előrejelzéseim alapján tett lépéseim indukálják-e mindazon elemeket, amiket nem látok?” – vázolta fel Troly az AI alapú szimuláció gondolatmenetét. A kissé absztrakt felvetést aztán lefordította az épületeket emelő mérnökök nyelvére is: ha elképzeljük, hogy milyen lenne az épület tökéletes, optimális működése, akkor ebből már vissza lehet fejteni mindazon lépéseket, amik ezt a modellt alkotják. Programozás helyett eszközöket adunk az embereknek, és a digitális ikermodellekkel az összes koncepciót meg tudjuk mutatni, még ha nehéz is lenne őket működésbe hozni – mindezt fizikai modellezéssel kiegészítve.
Utóbbi azért nagyon fontos, mert a külső tényezőket is ellenőrizni tudja, illetve valós időben követheti le az energetikai változásokat. Ha tudjuk, hogy mennyire gyorsan melegszik a víz, mikor mennyit fogyaszt egy alkatrész, vagy hogy mekkora a nyomás a csövekben, akkor úgy tudjuk optimalizálni a már meglévő épület működését, hogy nem kell megbontanunk hozzá semmit. Ehhez persze ismernünk kell az épület legfontosabb tulajdonságait. „Hol van az épületed? Ez a környezet kérdése. Hol vannak a szenzorjaid és milyen IoT eszközparkot használsz? Ez a beviteli modelled. És mi a rendszered, azaz mit irányt majd a beviteli modell? Ezek alkotják a kvantumvilág-modellt.” A teljesen autonóm épület modellje felhőbe is költözhet, bárhol és bármikor elérhető, változtatható lehet, és valós időben igazodhat az épület összes változásához. Ha pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy egyik-másik komponens épp hogyan muzsikál, elég ráküldeni egy AI agentet, és várni az eredményeket – ez az okos épülettechnika előtti időkben emberi munkát, sok időt és talán leállásokat vont volna magával.
A Troy által felvázolt modell nem csupán azért előremutató, mert kiterjeszti az AI és a digitális ikermodellek használatának lehetőségeit. Hanem mert rátapint az épületenergetikai gondolkodás kurrens hiányosságaira. Sok esetben a költségek csökkentése a cél, néha az ESG-céloknak való megfelelés, ezek a rövid távú döntések pedig az Excelben ugyan jól mutatnak, de idővel csak hozzájárulnak az avulás okozta nehézségek lavinaszerű előretöréséhez. Fontos persze rámutatni, hogy ezek az eljárások sem olcsók – Troy is említette, hogy az eszközpark, amit használnak, Nvidia GPU-kat követel, amiknek az ára még annál is gyorsabban nő mostanában, mint amilyen tempóban szaporodnak a logisztikai központok országszerte. Szóval a teljesen intelligens, AI alapú épületgépészet és -automatizálás széleskörű elterjedésének még akadálya a szükséges alkatrészek árának magas volta – de ahogy a digitális ikrek is egykor még különlegességnek számítottak, úgy a ma költséges megoldások is gyorsan megszelídülhetnek.