Proptech.hu Konferencia - ilyen az építőipar a harmadik információs forradalom hajnalán

Új korszak elébe néz a hazai építőipar, és nem csak technológiai, hanem szellemi értelemben is. Az eddigi megoldásokat hatékonyabban, több dimenzió mentén implementálhatjuk, jobban megértve azok összetettségét, hatékonyságát. Az ugrásszerű fejlődés pedig segít a régi hagyományok és az új eljárások közti szakadék átugrásában – méghozzá egy, és nem két szökelléssel, mert úgy azért nehéz lenne. Többek között erről szólt a 2026. május 14-én rendezett, szám szerint hetedik PropTech Hungary Konferencia. Beszámoló.

„A hét számomra mágikus szám” – fogalmazott megnyitó beszédében a PropTech Hungary alapítója, a rendezvény házigazdája, Kalmár Zoltán. Elmondta, hogy a hetedik konferenciára összesen hét országból érkeztek vendégek, Litvániától Horvátországon, Németországon és Lengyelországon át az Amerikai Egyesült Államokig. Ezen felül a rendezvény idén hét női előadót vonultatott fel, ami a még mindig erősen férfiasnak vélt ingatlaniparágban Kalmár szerint nagy eredmény. Ráadásul az összes előadó 70 százaléka új előadó, sosem adott még elő nálunk, mely óriási kockázat, de rengeteg új gondolat. A PropTech Hungary idén sok mindenben újított – és ezt az első szakmai előadó prezentációja nem is példázhatta volna jobban.

Fogalmunk sincs, merre tartunk, de az irány jó

„Sokkal jobban szeretem a számítógép francia nevét, mint az angolt, mert utóbbi a »computing« igéből ered, és számítási feladatokra utal, a francia »ordinateur« viszont rendszerezést jelent” – fogalmazott angol nyelvű előadásában Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója. Bojár szerint Neumann János, akitől a computer szót is eredeztetjük, annyiban hasonlít Colombusra, hogy mind a ketten azt hitték, tudják, mit fedeznek fel, de tévedtek: Colombus nem egy új indiai kereskedelmi útvonalat fedezett fel, és Neumann sem egy olyan masinát épített, ami számol; helyette mindketten új világokat találtak, amik meghatározták a jövő alakulását.

Bojár előadására jól csatlakozott rá az őt követő amerikai előadó, Troy Aaron Harvey, az épületautomatizálással foglalkozó utahi PassiveLogic nevű startup alapítója és ügyvezetője. Kalmár úgy vezette fel Hareyt, mint akinek az Amerikában látott előadása új szintre emeli, amit a digitális iker megoldásokról tudtunk eddig – és Troy nem is okozott csalódást. „A tech-iparból és az automatizálás világából jött össze pár ember, hogy megoldja a problémát, amit a hagyományos épületek automatizálása jelent” – mondta Troy a cégéről, majd kifejtette, hogy az utólagos épületautomatika egyik legnagyobb gondja a régi – sokszor 20-25 éves – komponensek összehangolása. Troy szerint fontos, hogy az épületek hosszú élettartamát megfelelő csapatok kövessék le, az AI pedig nem más, mint adatok regressziója, nagy mennyiségben. Az épületekből viszont nehéz kinyerni adatokat, mert túl sokfélék lehetnek. Ebben a saját modellek fejlesztése, illetve a már említett digitális ikermodellek segíthetnek – utóbbiak legújabb generációját Troy is demózta. Itt már az energetikát és a fizikai működésből fakadó lehetséges problémákat is lehet szimulálni, szóval inkább van szó valóságszimulációról, semmint egy épület 3D-s leképzéséről. „Alapvetően három modellre van ehhez szükségem” – magyarázta Troy az eljárás működéséről. „Hol van az épületed? Ez a környezet kérdése. Hol vannak a szenzorjaid és milyen IoT eszközparkot használsz? Ez a beviteli modelled. És mi a rendszered, azaz mit irányt majd a beviteli modell? Ezek alkotják a kvantumvilág-modellt.” Hozzátette: a harmadik lépés erősen hardverigényes, hiszen az AI valós idejű működéséhez erős GPU parkra van szükség. Ugyanakkor előnye az eljárásnak, hogy tulajdonképpen minden épülettípuson működik, és élő változásokat tud lekövetni, miközben tanul azokból a cselekvésekből, amiket a felhasználó elkövet. Így megvalósul a totális interakció – amihez egyébként LLM alapú interfész is jár, mert egyértelműen ez a jövő útja. Troy előadása rámutatott a komplex mesterséges intelligencia technológiák együttes használatának előnyeire. Amennyiben a felhasználók az LLM-ek és fizikai modellezés leghatékonyabb keverékét kapják, saját agenteket tervezve menedzselhetnek teljes ingatlanportfóliókat.

Persze a megannyi fejlett megoldás mit sem ér, ha az ágazat maga nem idomul az új eljárásokhoz. Erről beszélt Livják Csaba, a BuildEXT építésziroda alapítója és ügyvezetője, ami elsősorban BIM megoldásokkal foglalkozik, de Csaba inkább „digitális integrátor cégként” hivatkozik rá. Livják rutinos előadó a PropTech Hungary-n, évek óta rendszeresen szerepel, és workshopokat is gyakran tart, idén is volt egy a rendezvényen. Ezúttal egy kísérlet eredményeit mutatta be: két AI agentet küldött rá a magyar ingatlanfejlesztő-piacra, aminek eredménye egy eléggé aránytalan körkép lett. A 60 milliárd forintos hazai piac fele a legnagyobb tíz szereplő között oszlik meg, míg a maradék 30 milliárd cirka ötven felé bomlik. Csaba szerint ez a felállás változóban van, vagyis inkább arra lehet számítani, hogy a fent lévő nagyoktól lefelé csorog majd a tőke, de ezt befolyásolja a külföldi partnerek érdeklődése is: vajon milyen paramétereket nézne majd? „Ha most kiírunk egy közbeszerzést, azt hogy kell kiírni, hogy sikeres legyen?” – tette fel az egyelőre megválaszolásra váró kérdést. Majd Troy előadása farvizén elővezette, hogy „mindset-váltás” kell, mert az eszközkészlet is nagyban átalakult a utóbbi időben. „Régen rajzokkal dolgozunk, aztán lettek modelljeink. Most ott tartunk, hogy vannak platformjaink, de hogy ezek jól működjenek, ahhoz egy nagyon kemény back endet kell megépítenünk adatbázisokkal, szoftver összefüggésekkel és minden mással. Kérdés, hogy ez mekkora projekten fog megtérülni.”

Jó-jó, de mi lesz itthon?

Habár a PropTech Hungary elsősorban az építőipar technológiai megoldásaira fókuszál, a rendezvény nem mehetett el szó nélkül az országot érintő változások mellett sem, lévén ezek kihatással vannak az iparág egészére. A sokat mondón „Újratervezés – álom egy transzparensebb, innovatívabb, hatékonyabb építőipar” című kerekasztalon Botos Bálint (CEO, Forestay Fund Management), Radványi Gábor (Chief Architect, Futureal Group), Lengyel Balázs (Partner, Spányi Partners Zrt.) és Cserkúthy András (Managing Director, GLT Delta) beszélgettek, Ódor Dániel (Partner, Taylor Wessing Hungary) moderálása mellett arról, hogy a kormányváltást követő gazdasági és politikai helyzet milyen környezetet teremt majd az ágazatban. „Április 12-én nagy változások történtek Magyarországon, és valahogy megváltozott a beszélgetések minősége is” – kezdte Ódor, kiemelve, hogy új irány jöhet. Na de minek kéne maradnia, és mi az, ami ideje, hogy eltűnjön?

„Nagyon nagy kérdés, hogy mit kezdünk ezzel az örökséggel, milyen NER-árvák maradnak rajtunk cégek tekintetében, ingatlanok tekintetében, megvalósult, illetve megvalósulatlan fejlesztések tekintetében” – vázolta a helyzetet Radványi. Elmondta, hogy a Futureal az utóbbi időben cégszinten sokkal többet dolgozott külföldön, de ez nem csak a NER következménye volt, a piacok ugyanis változnak, pl. a plázák már nem úgy nőnek ki a földből, mint egykor. „Közbeszerzéseken nem indultunk, az állammal nem üzleteltünk” – folytatta. „Talán most egy olyan világ jön, amikor nem ciki az állammal, az államnak, a köznek dolgozni.” A felek egyetértettek abban, hogy nagy változások elébe nézünk, de ennek menetével kapcsolatban már megoszlottak a vélemények – a kiemelt projektekkel kapcsolatban például még láthatóan nincs piaci konszenzus, és a szabályozás átalakításának kérdéseit is az idő fogja eldönteni.

És ha már kérdések, a konferencia hagyományainak megfelelően idén is lehetőség volt a panelek és előadások után QR-kóddal véleményezni, illetve válaszolni a moderátorok kérdéseire, hogy a közönség meglátásai is érvényesülhessenek. A kiemelt projektekkel kapcsolatban kiderült, hogy a válaszadók mindössze 2 százaléka tartaná meg a kiemelt projektek rendszerét, 88 százalék pedig a teljes szabályozást átlakíttatná.

Na és a technológia?

Persze a PropTech Hungary – nevéből adódóan – elsősorban technológiai megoldásokkal foglalkozik, és ezen a téren sem okoztak csalódást az előadók. Stjepan Mikulić, az AI in AEC nevű építőipari AI-aggregátor alapítója a mesterséges intelligencia hatékonyságnövelő képességeiről tartott előadást. Stjepan horvát, de Los Angelesben él, és komoly építőipari karrier (digitalizáció, BIM9 után döntött saját vállalkozása beindításáról, aminek célja, hogy világossá tegye a cégeknek, hogyan is kell jól használni az AI-t az iparágban. Úgy látja, hogy vállalkozás érdeklődik a mesterséges intelligencia iránt, de egyelőre kivárnak, mondván: majd akkor szóljon nekik valaki, ha nem ők kell dolgozzanak az AI-ért, hanem az AI fog dolgozni helyettük. „16 ezer AI cég van a piacon, de amik élen járnak, AI alapú munkafolyamatokra koncentrálnak” – vázolta fel Stjepan a mesterséges intelligencia eljárásokkal foglalkozó vállalkozások globális helyzetét. Az AI alapú üzleti tervek ugyan szerinte is a jövő zenéi, de ahhoz, hogy ez a vágyott eredmény megvalósuljon (azaz a gépi döntéshozó bizonyítottan jobban teljesítsen, mint az átlag cégvezető), a workflow-val kel kezdeni. Stjepan hangsúlyozta, hogy ő nem AI szakember, sosem dolgozott ilyen technológiákon, de mikor kijött a ChatGPT első nagyot robbanó, 3-as modellje, rögtön az épületekbeli hasznosítás jutott eszébe. Először olyan AI eszközöket kutatott fel, amik segíthetnek az építőipari szereplőknek (ez a lista ingyenesen böngészhető az AI in AEC weblapján), de mára inkább edukál, és igyekszik összekötni a területeket. „Amikor cégekkel, szervezetekkel beszélek, általában szuper könnyű dolgom van, mert az alapítók, ügyvezetők értik, miről van szó. Megértik az AI-t, értik, hogy kell vele dolgozni. A gondok ott kezdődnek, mikor mindenkit közös nevezőre kell hozni. Hogyan vonsz be kétezer embert egyszerre? Ez az igazi kihívás.”

Az edukáció, az önfejlesztés, illetve a már kijárt utak elemzése fontos tanulsága volt a konferenciának. Annalena Lucht és Bukta Márk, az okos parkolási megoldásokkal foglalkozó Deisgna szakértői például a nemzetközi parkolási gyakorlatokat elemezték, rámutatva, hogy alig pár év alatt sok gyakorlatról kiderülhet, hogy valójában zsákutca. De volt szó az adminisztráció versenyelőny növelő funkciójáról (mert bizony adat alapon ilyen is van), a hulladékmenedzsment intelligens megoldásairól (azaz már rég nem csak kidobjuk a papírpoharat, hanem olyan rendszereket tervezünk és építünk, amik a fenntarthatósági célokat is támogatják), és természetesen a BIM, az IoT és a digitális ikermodellek is megkapták a saját paneljüket. Utóbbi egyik legfontosabb üzenete a külföldi piacokra való figyelés fontossága volt: amennyiben egy ágazat csak a saját országának korlátain belüli fejlesztésekkel van elfoglalva, lemaradhat. Elengedhetetlen tehát, hogy kitekintsünk, és akár váratlan helyekről inspirálódjunk.

És hogy néz ki a gyakorlatban az innováció? Erről szólt a Giller Tamás (CFO, NEO csoport) által vezetett „Hol tart az építőipar az innovációban?” című panelbeszélgetés, amiben Massányi Gábor (managing director, DVM csoport), Décsi Gábor (vezérigazgató, DOME csoport), Reith András (CEO, ABUD) és Janza Ákos (elnöki tanácsadó, Masterplast csoport) vettek részt. „Stjepan elmondta, hogy tök egyszerű az egész” – kezdte somolyogva Décsi, amikor az innováció korlátjaira terelődött a szó. Kiemelte, hogy a munkafolyamatok fogalmával „mindenki küzd”, és ez a legnehezebb az egészben. „Mi itt AI-ról, digitális megoldásokról, adatokról beszélünk, de amíg a vállalatban nincs rend, addig sajnos nem fog működni az egész sztori” – fogalmazott. Giller szerint ráadásul a rend önmagában nem elég, mert azt fenn is kell tartani, és ha nagy a fluktuáció egy cégnél, megette a fene az egészet. A beszélgetés során kitértek a rendszereket szabályozó szabványokra is, de elhangzott, hogy ezek sokszor „a fióknak készülnek”, azaz az innováció gyakran a megúszós, a kötelezőt letudni akaró hozzáállásba fullad bele. Hogy ezt hogy lehet megoldani? Többek között saját kutatás-fejlesztéssel, amit ugyan piacra is lehet vinni, de fontos, hogy a szervezet maga is nyerjen ebből. Ez már csak azért is esszenciális, mert sok dobozos termék, új megoldás nem kompatibilis a már létező rendszerekkel. Ezek azért is fontosak, mert egyre kevesebb a hely: ha mindig új építkezésekre fókuszálunk, egyszerűen elfogynak a lehetőségek, a piac pedig ezért egyre inkább a már megvalósult projektek fejlesztése felé fordul. Ami pedig korábban a logisztikai központok és irodaházak sajátja volt, az ma már a társasházakra is igaz – utóbbiak konstans inspirációt igényelnek.

Persze ha már inspiráció, semmi sem olyan motiváló, mint mikor az embert elismerik a jó munkája miatt. A PropTech Hungaryn ezúttal is átadták a PropTech Pioneer Awards díjait, hogy a szervezők így is támogassák a hazai innovációt. A díjazottakról és a munkájukról a későbbiekben még külön cikkben is beszámolunk, de az idei konferencia optimista és reményteli hangvétele úgy kívánja, hogy itt is kiemeljük őket – elvégre a kiemelkedő teljesítményeknek az előttünk álló időszakban hatalmas szerepe lesz az iparág irányba állításában. A BXT BIM Diplomapályázat nyertese Kudor-Dani Tibor lett. Az AI Agent of the Year Gretz Balázs munkája, a Deal Score lett. A Smart Builder of the Year díjat Binder Tamás vitte haza. Az év vállalati innovátora (Coropare Innovator of the Year) díjat az FDB-Prokekt Kft. kapta a Nodu nevű adatvezérelt platform miatt. A PropTech Company of the Year pedig az Inno by Abud lett.

Zárásként érdemes kicsit lamentálni a harmadik információs forradalom fogalmán. Nem először van túlsúlyban a konferencián a mesterséges intelligencia, ahogy az IoT és az okos épületgépészeti megoldások is állandó szereplők. De aki évről-évre követi a PropTechet, mondhatni páholyból nézheti, ahogy egy komplett iparág vált irányt, és az eleinte csak érdekességként szereplő megoldások előbb rutinná, majd új utakat nyitó innovációkká válnak. Az AI már nem érdekesség, hanem mindennapi munkaeszköz, a BIM és a digitális iker pedig, habár még most is sok cég számára megugorhatatlan fejlesztések, azok, akik már élnek velük, céltudatosan teszik, bizonyítva a fejlődést. A jövő minden bizonnyal az AI agentek és a fizikai szintű szimulációk elterjedése mentén alakul majd – meglátjuk, 2027-ben hány előadás szól majd ezekről.