Skip to main content

Ha egy szakmai közönség névtelenül szavazhat, őszintébb képet kapunk, mint bármelyik iparági jelentésből. A Portfolio Future of Construction konferenciáján tartott előadásomon élő szavazást tartottam az építőipar digitalizációjáról, és minden kérdés mellé nemzetközi összehasonlítást tettem. Az eredmény egyszerre biztató és kijózanító.

Ki volt a teremben?

A válaszadók jól lefedték az ágazatot: 23% generálkivitelező vagy kivitelező, 19% projektmenedzsment- vagy mérnöki tanácsadó, 18% szállító vagy szakipari alvállalkozó, 16% tervező, 14% beruházó vagy fejlesztő, 9% technológiai szereplő, és 2% üzemeltető (FM/PM).

Egy dolgot érdemes előre rögzíteni: ez nem reprezentatív minta. Aki egy digitalizációról szóló konferencián ül, az átlagnál nyitottabb a témára. Ha tehát valami még ebben a teremben is gyenge, az a piac egészén még gyengébb.

Kezdésként érdemes a léptékre is emlékezni. A McKinsey szerint az építőipar a globális GDP 13%-át adja, és a munkaképes korúak 7%-át foglalkoztatja. Bárhová szavazott valaki, a világ egyik legnagyobb iparágában dolgozik.

Papíron 2013 óta digitálisak vagyunk

Magyarországon az e-építési napló 2013. október 1. óta kötelező, a McKinsey digitalizációs indexén pedig az építőipar Európában az utolsó helyen áll (2017-es adat). A teremben a kép vegyes:

  • 14% még főleg papírral és e-maillel dolgozik,
  • 21%-nál vannak szoftverek (ERP, CRM, PM), de nincsenek összekötve,
  • 51% szakmaspecifikus szoftvereket használ, és már AI-t is,
  • 11%-nál a folyamatok egy része integrált,
  • és csak 3% mondta, hogy teljesen integrált digitális folyamatokkal és vállalati szintű AI-jal dolgozik.

A többség tehát eszközökben már erős, integrációban gyenge. A szoftverek elterjedtek: projektmenedzsment-platformot 47%, BIM-et 45%, dokumentumkezelőt 42%, ERP-t 40% használ. De 24% még mindig azt jelölte, hogy egyiket sem használja, vagy főleg Excelben dolgozik.

Ez nem ártatlan szám. Egy 2018-as PlanGrid/FMI felmérés szerint egy szakember hetente 5,5 órát tölt projektadatok keresésével, a nem produktív tevékenységek pedig a munkaidő 35%-át viszik el. Ahol az Excel nyer, ott hetente másfél nap megy el keresgélésre.

Az is beszédes, hogy a helyszíni appokat csak 31%, a drónos vagy 3D-s felmérést 19% használja. A BuiltWorlds 2025-ös adatai szerint a generálkivitelezők 76%-a rendszeresen alkalmaz valóságrögzítést. A terepen még nagy a lemaradás.

A BIM a tervezőasztalon marad

A teremben 42% egyáltalán nem használ BIM-et. 23%-nak van BIM-modellje, de csak a tervezési fázisban, 26% a kivitelezés során is dolgozik vele, 8% pedig már digitális ikerben gondolkodik.

A nemzetközi összevetés: az NBS 2025-ös felmérése szerint tízből hét szakember használ BIM-et, és ez az arány 2018 óta lényegében nem változott. A teremben 58% használja, tehát nem vagyunk nagyon lemaradva.

A valódi gond a modell életútja. Mindössze 2% viszi tovább a BIM-et az üzemeltetésbe (as-built, FM). A modell elkészül, aztán a kulcsátadásnál elvész, és az üzemeltető újra felméri azt, ami egyszer már digitálisan megvolt. A kérdés tehát nem az, hogy van-e BIM, hanem hogy túléli-e az átadást.

Facility management oldalról ez a legnagyobb kihasználatlan érték az egész láncban. Egy épület élettartamának költségeiben az üzemeltetés messze a legnagyobb tétel, mégis ott van a legkevesebb jó adat.

AI: mindenki használja, de a cég nem tud róla

Élő szavazás · Portfolio Future of Construction, 2026

Első ránézésre ez a felmérés legjobb híre. A teremben senki nem mondta, hogy még nem próbálta az AI-t. A RICS 2025-ös, 2200 válaszadós globális felmérésében 45% egyáltalán nem használt AI-t, és csak 1% skálázta fel a cégén belül. A teremben 29% már túljutott az egyéni használaton, 12% pedig saját AI-megoldást fejleszt. Ez jobb a világátlagnál.

A nagy szám viszont mást mond. A válaszadók 71%-a egyénileg használja az AI-t, például ChatGPT-t vagy Copilotot, de szervezeti szinten nem. Ezt az auditjaimon is rendszeresen látom: az AI már bent van a cégekben, csak a vezetés tudta és szabályai nélkül. Ajánlatok, szerződések és tervadatok kerülnek személyes fiókokba, és senki nem tudja, milyen döntések születnek AI által előkészített anyagokból.

Ez nem ok a tiltásra, hanem jelzés a vezetésnek. Az emberek már megszavazták az AI-t. Most a cégnek kell eldöntenie, hogy keretet ad neki, vagy hagyja, hogy szabályok nélkül terjedjen.

Nem a pénz a szűk keresztmetszet

Élő szavazás · Portfolio Future of Construction, 2026

A digitalizációról szóló vitákban mindenki először a pénzre gyanakszik. A terem mást mondott: a pénzt csak 13% jelölte meg akadályként, az embereket és a kultúrát viszont 49%. Utána az idő (24%), a tudás (20%) és az adat (18%) következik. Ez egybevág a RICS 2025-ös eredményeivel, ahol a szakemberhiány (46%), az integráció (37%) és az adatminőség (30%) a fő gát. Az adatnak ára is van: az Autodesk és az FMI becslése szerint a rossz adat 2020-ban globálisan 1,85 billió dollárba került az iparágnak, és az újramunka 14%-át okozta.

Az ellentmondás: AI-ra költenénk, nem emberekre

A következő 12 hónap befektetési terveiben az AI-eszközök bevezetése vezet (58%), a képzés és a belső digitális kompetencia csak utána jön (49%). Projektmenedzsment-platformba 31%, helyszíni digitalizálásba 18%, BIM-be 17%, ESG-adatgyűjtésbe 8% fektetne, és csak 3% nem tervez új beruházást.

Ez a felmérés legfontosabb tanulsága. A terem szerint a legnagyobb akadály az ember, a pénzt mégis elsősorban eszközre költené. Ha a képzés nem előzi meg az AI-t, akkor a 71% egyéni használóból nem lesz szervezeti képesség, csak drágább árnyék-AI.

A befektetési hajlandóság ettől még jó hír. A McKinsey szerint az iparág a bevétele kevesebb mint 2%-át költi IT-ra, a RICS szerint viszont a befektetők 56%-a növelné az AI-ra szánt forrást. A pénz jönni fog. A kérdés az, hogy jó sorrendben költik-e el.

Egy szóban: elmaradott

Az előadás végén azt kértem, hogy mindenki írjon le egy szót, ami eszébe jut az építőipar digitalizációjáról. A szófelhő közepén ez állt: elmaradott, lassú, összevisszaság, nem hinném, álom, és egy nyomdafestéket nem tűrő szó, amely jól mutatta a terem hangulatát.

Mellettük viszont ott volt a hatékonyság, a bizalom kell, a lehetőség, a nagyon jövő és a célirányos fejlesztés is. A terem tehát nem cinikus, hanem türelmetlen: látja a lehetőséget, és látja, hogy nem él vele.

A türelmetlenségre van ok. A McKinsey adatai szerint az Egyesült Államokban 1947 és 2010 között a mezőgazdaság termelékenysége 1510%-kal, a gyártásé 760%-kal nőtt, az építőiparé 6%-kal. Ugyanez az elemzés szerint 50–60%-os termelékenységnövekedés érhető el. Hatvan év alatt hat százalék, a következő lépés pedig akár hatvan is lehet.

A tanulság: a sorrend számít

A felmérésből három dolog következik:

  • Az eszközök már bent vannak. A szoftverek elterjedtek, az AI-t szinte mindenki használja. Nem több eszköz kell.
  • Az integráció és az adat hiányzik. A rendszerek nincsenek összekötve, a BIM elvész az átadásnál, és az Excel még mindig sokaknak a fő eszköz.
  • Az ember a szűk keresztmetszet, mégis eszközre költünk. Aki a következő 12 hónapban AI-ba fektet, de a képzésbe nem, az a saját káoszát automatizálja.

A tanácsadói munkámban ezért ugyanazt a sorrendet javaslom: folyamat – adat – felelős – technológia. Előbb tisztázni kell, hogyan működik ma a munka, utána rendbe kell tenni az adatot, ki kell nevezni valakit, aki a változásért felel, és csak ezután jöhet az eszköz. A terem válaszai szerint ennek a sorrendnek most van itt az ideje.

Köszönöm a Portfolio csapatának a meghívást, a közönségnek pedig az őszinte válaszokat.